Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=88332
MOB:2005/4
Szerzők:Balikó Zoltán; Sárosi Veronika
Tárgyszavak:TÜDŐ DAGANATAI
Folyóirat:Magyar Onkológia - 2005. 49. évf. 2. sz.
[http://www.medicalonline.hu/kiadvany.php?paperId=75 ]


  A neoadjuváns terápia szerepe a lokálisan előrehaladott, III. stádiumú nem kissejtes tüdőrákos betegek kezelésében / Balikó Zoltán, Sárosi Veronika
  Bibliogr.: p. 167-168. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Onkológia. - ISSN 0025-0244, eISSN 2060-0399. - 2005. 49. évf. 2. sz., p. 161-168.


A DOLGOZAT CÉLJA: elsősorban az elmúlt 10 év során a lokálisan kiterjedt, III. stádiumú nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek neoadjuváns kezelésével nyert tapasztalatok elemzése. MÓDSZER: 51 közlemény (elsősorban retrospektív és prospektív tanulmányok, valamint review-k) áttekintése a neoadjuváns kezelések hatásosságának megítélése céljából. EREDMÉNYEK: A III. stádiumú NSCLC betegségben a tanulmányok eltérő neoadjuváns kezelési módokról számolnak be. A közleményekben nemcsak a betegek beválogatása, hanem a kemoterápiás protokollok, a radioterápiával történő kombinálás időzítése és a radioterápia dózisai is heterogének. A legtöbb tanulmány a konkurráló kemoradioterápia előnye mellett szól. A kemoterápiának platina-bázisúnak kell lennie, melyet az újabb szerekkel javasolnak kombinálni. A neoadjuváns kezelést követő műtét biztosítja a legjobb lokális kontrollt. A műtét során lobektómiára, pulmonektómia helyett lehetőség szerint ''sleeve'' reszekcióra kell törekedni. A legjobb prognosztikai tényező az R0 műtét és a mediastinalis nyirokcsomó-státus alacsonyabb stádiumba kerülése, a downstaging. A betegek legtöbbször távoli áttétek, gyakran agyi áttétek következtében halnak meg, ezért egyre többen javasolják a preventív koponyairradiációt. KÖVETKEZTETÉSEK: A jobb összehasonlíthatóság és az egységes terápiára törekvés céljából a III. stádiumú NSCLC esetekben alcsoportok képzésére van szükség. A T4 daganat (a pleuritis carcinomatosa kivételével) inkább lokoregionális betegségnek, az N2/N3 csoport inkább szisztémás megbetegedésnek felel meg. A betegek várható 5 éves túlélésében a bi- vagy trimodalitású kezelésekkel további 3-7% körüli javulást lehet elérni. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a III. stádium heterogenitását. Nyitott kérdés, hogy a III. stádiumon belül kik járnak jobban a neoadjuváns kezelést követő műtéttel, és mikor kell csak kemoradioterápiát alkalmazni. A downstagingnél külön kell választani a T és az N státust. Itt az ideje a nagy randomizált tanulmányoknak.