A szulfanilurea típusú orális antidiabetikumoknak a haemostasisra és különösképpen a fibrinolízisre gyakorolt hatását egyre többen elemzik. Az említett gyógyszerek, különösképpen a gliclazidprofibrinolitikus tulajdonságait több tanulmány is leírja, s feltételezik, hogy e hatás az érszövődmények szempontjából is kedvező. Ugyanakkor e tanulmányok a fibrinolízis enzimatikus lépéseit kevéssé vizsgálták, s hiányoznak azok a multicentrikus prospektív felmérések, amelyek az angiopathia megelőzése vagy javítása tekintetében megerősíthetnék a feltételezést. A jelen in vitro vizsgálatban éppen ezért egy jól ismert II. generációs szulfanilurea-vegyület, a glipizid hatását vizsgáltuk a fibrinolízis biokémiai lépéseire, ilL alvadékoldásra. Eredmények: (I) Az in vitro plazmingeneráció a glipizid farmakológiás koncenátrációi jelenlétében mintegy 3-4-szeresre gyorsul. (2) Az epszilonaminokapronsavas (EACA) mérések indirekt bizonyítékokat szolgáltatanak arra vonatkozóan, hogy a glipizid a plazminogén 4-es számú ún. lizinkötő kringleyéhez kapcsolódik, akárcsak á fibrinogén, s ezáltal - lényegében az élettani úthoz hasonlóan - olyan konformációváltozást indukál a plazminogén-molekulán, mely a plazmingenerációt gyorsítja. (3) Az optikai, ilL a D-dimer mérésen alapuló alvadékoldási próba azt igazo ja, hogy a glipizid az egészséges és a diahetesesekből származó thrombocyta-szegény és -dús alvadékok oldását ("fbrinolízisét") is jelen-tősen serkenti. Az in vitro adatok alátámasztják és megvilágítják a szulfanilurea típusú vegyületek profibrinolitikus hatásának tényét és valószínű mechanizmusát. Fontos lenne multicentrikus prospektív felméréseket végezni annak vizsgálatára, miként alakul a plazma fibrinogénszintje és az angiopathia glipizidet szedő betegeken.