A szerzők 1978 és 1997 között 39 essentialis thrombocythaemiás (ET) beteget (29 nő és 10 férfi) kezeltek. Közülük négyen haltak meg. Eddigi túlélési idejük 80,6 (1-222) hónap volt. A diagnózis felállításakor átlagos thrombocyta-számuk 1015 (681-2360) x I09/1, hemoglobin-szintjük 131 (76-167) g/l, fvs-számuk 10,4 (2,7-29,4) x I09/i, s a GAPA-score értéke 130 (10-286) volt. Kezdetben kis dózisú Myleran (busulfan): nyolc beteg, később Myelobromol (dibrómmannitol): tíz beteg, majd Litalir (hidroxiurea): nyolc beteg, illetve interferon (Roferon-A, vagy Intron-A): tizenöt beteg kezelésére került sor. Az utóbbi csoportban csak heten része-sültek kizárólag interferon-terápiában, a többi nyolc beteg Mylerant, Myelobromolt vagy Litalirt is kapott. Négy beteg kezelésére eddig még nem került sor. Valamennyi szerrel elérhető komplett remisszió, de Myelobromollal ez gyorsabb. Interferonnal 3-15 (átlag 5,5) hónap alatt alakult ki rövid ideig (1-10 hónapig) tartó remisszió. Első szerként alkalmazva az interferont, minden betegnél hatékonynak bizonyult (5 CR, 2 PR). Azon betegeknél, akik első szerként citosztatikumot kaptak, a primer kezelés 20-37,5%-ban eredménytelen volt. A terápiás eljárások kombinálhatók. A kis dózisú acetilszalicilsav jól szüntette a kéz-, lábzsibbadásokat. A legsúlyosabb komplikációt két esetben a v. portae, illetve szintén két esetben a v. lienalis thrombosisa jelentette.